Különös szerelemmel
Itt vagyunk ezzel a különös szerelemmel,
hogy mivel van tele nem tudnám megmondani,
nézem ahogy mellettem fekszel,
régi arcod vagy a mostani...
ha valaki kérdezi; hát szeretem,
mint egy gyerekkori álmot,
amiből soha, semmi sem hiányzott.
És ha volt is néhány hűtlen szemű éjjel,
ha incselkedett benned a fiatalság,
mi akkor is itt voltunk
ezzel a különös szerelemmel,
s őrizte titkunkat a reggel, mely
ott van minden mosolyodban,
és tudod, hogy szeretlek...
de magunkat
talán még annál is jobban.
(Ismeretlen)