Tamás Attila:
A legfényesebb napsugár
Régóta éltem már záporban
Vártam, mikor lehetek újra fátyolban
És végre el is jött amire vártam
Amiért harcba szállok bátran
Az a bizonyos fény
Vagy egy csodálatos lény
Azt sem tudom, hogy angyal vagy ember
De érte megküzdök bármekkora haddal, sereggel
Ő az én napsugaram mely kitisztítja az eget
Csak neki akarom mondani: örökké veled
Záport többé semmi sem okozhat
Derűből vihart csak az ő távozása fokozhat
A szívem azon része most lángra gyúlt
Amelyre azt hittem már rég kimúlt
De ő megmutatta tévedtem
S emiatt belátom vétkeztem
Egyszer ugyan, azt mondtam sosem teszem
Ám a következő kéréssel ezt megszegem
Kérlek Isten add őt nekem
Érte az összes kívánságod megteszem
Hisz mi egyek vagyunk név a névben
Az örömtől a mennyekig szállunk kéz a kézben
Hadd érezzem megint, hogy ember vagyok
Arra a kis időre míg meg nem halok.