Nagy László Szerelem emléke

Nagy László  
Szerelem emléke




Szerelem emléke, viráglámpa
tabáni tulipánfa
világíts belső éjszakánkba
mert szívünk megvakult
beborult, elvadult
kitörve édes vonzalmából
átkozott csillagként csak rombol
tördeli párját
szeretőjére halált gondol
viráglámpa
tabáni tulipánfa
ragyogd be szívünk éjszakáját!
 

Meggyesi Éva Ne sírj utánam

Meggyesi Éva

Ne sírj utánam


Ne sírj utánam, ha nem találsz többé,
Hisz én mindenhol ott leszek,
elég, ha jelzed egy halk sóhajtással,
s a sóhajodban benne leszek.

Elég, ha gyönge tavaszi szél fúj
felkavarva a hangokat,
én köztük leszek egy halk surranással
s hallani fogod a hangomat.

Elég, ha gondolsz rám hűs éjszakákon,
én benézek majd az ablakon,
s lágy szellő szárnyán halk suhanással
végigsimítok arcodon.

Ne sírj utánam! Megtalálsz mindig.
Ha bármi bánt téged, ott leszek!
Elég, ha kezedben tartod a képem,
s én rád mosolygok majd csendesen.

Ne sírj utánam! Hisz őrzöm az álmod,
s míg fátylat sző majd az éji csend,
én őrizlek téged. Féltve, vigyázva,
csak álmodj. Hunyd le a két szemed.

 

Jókai Mór Ugyanazon férfi

 Jókai Mór

Ugyanazon férfi



egyik asszony mellett gyáva bölcs,
a másik mellett eszeveszett hős.

Katona Bálint Öregszem

Katona Bálint

Öregszem


Öregszem, jól tudom
már nem forr a vérem,
csak ölelj naponta,
kevéssel beérem.

Elég egy érintés,
egy halk becéző szó,
egyetlen pillantás,
egy kis reményt adó.

Elég egy puszi is,
csak forró csók legyen,
elég a kevés is,
csak végtelen legyen.

Árvai Attila Vannak pillanatok

Árvai Attila

Vannak pillanatok
 
Vannak pillanatok, hogy semmihez sincs kedvem,
Mikor belülről úgy érzem, régen nem szerettem,
Vannak szürke órák, hogy a szívemet kitárom,
Csendesen könnyezek, mert annyira hiányzol.

Amikor hiányzol, csak szép szemedet látom,
Hasonlatos hozzá, egy szivárványos álom,
Kérlek, váltsd valóra nékem ezt az álmot,
Hozz az életembe egy kis boldogságot.

Mikor csak hiányzol, a gondolat is fájó,
A szívem is csatangol, néma a tűzhányó,
Annyira szomorú és könnyes a reggelem,
Ha a kezem fognád, átadnám mindenem.

Amikor hiányzol, némán üres minden,
Búsan árválkodva, keresem jókedvem,
Annyira hiányzik, az a pár kedves szó,
Mit csak Te mondhatsz ki, annyira szép és jó.

Amikor hiányzol, drága egy szerelmem,
Értelmét vesztette, egyszerű életem,
Ekkor rádöbbenek, hogy a világ mégis kerek,
De csak is úgy kerek, ha láthatom két szemed.

Jöjj el gyorsan nékem, édes megihletőm!
Annyira vártalak, illatos hercegnőm!
Nézd, csak is érted élek, nyújtom a kezemet!
Mutasd meg egy percre, nékem a szívedet!

Mert mikor hiányzol, Te drága egyetlenem,
Lelkem a magánytól, mégis megmenthetem,
Tudom, hogy reám vársz, szerelmetes párom,
Nincsen rajtad kívül, senkim a világon.

Mikor úgy hiányzol, sírnak a csillagok,
Hosszúak a percek, évek a nappalok,
Annyira hiányzol, hogy már csak reszketek,
Útszélén leülök, s néznek az emberek.

Amikor hiányzol, fájdalom dúl bennem,
Csak később döbbenek rá, hányan néznek engem,
Útszélén könnyezek, s csak néznek az emberek,
Tudják, látják, érzik, hogy én most szenvedek,
S meghatódnak rajta, mennyire szeretlek.

Erdős Renée Izenet

Erdős Renée

Izenet

Én voltam a nap utolsó sugára,
Mely reád tűzött forrón, fényesen.
Utánam halvány, szürke alkonyat jön -
Öregszel édesem.
.
Én voltam a nyár, amely utoljára
Hozott neked nyíló virágokat.
Utánam jön az őszi levélhullás ,
Óh, ritkul a hajad.
.
Én voltam az utolsó dal szívedben,
Most kiszállok belőle, mint a dal.
Szerelmes léssz te még majd ezután is,
De soha fiatal.
 

Szabó Gita Csak annyit mondj

Szabó Gita

Csak annyit mondj

Csak annyit mondj holnap majd újra várlak,
siess ne késs mert rövid az idő,
az utamat majd őrzik angyalszárnyak,
nálunk félóra az éji kimenő.
Csak ennyit mondj, s én ott leszek ne félj
majd felveszem a legszebbik ruhám,
titkunk biztos megőrzi az éj
és elkísérsz a randevú után.
Csak annyit mondj, hogy neked is hiányzik
esténként a csendes kis szoba
hogy itt maradnál velem mindhalálig,
és nem mennél el nélkülem soha.

B.S. Aldrich A szerelem

B.S. Aldrich




,,A szerelem

végigkísér minket az egész életen.
Olyan, mint egy lámpás,
 amelyet a kezünkben viszünk.
Egy lámpás, amelyet
kezünkbe adott az Úr.
Először a gyermekes boldogság gyújtja meg,
azután a romantika,
azután az anyaság,
azután, talán a kötelesség...
Te, persze, nem tudod elképzelni,
hogy kötelesség is lehet
utat mutató fény, ugye, drágám?
Pedig lehet...
Igen, én azt hiszem, hogy
a szeretet és a szerelem
lámpás az asszony kezében."

John Keats Szeretnék hinni...

 John Keats




Szeretnék hinni
a halhatatlanságban...
Ha arra ítéltettem, hogy boldog legyek veled -
a leghosszabb élet is rövid.
Bárcsak hinnék a halhatatlanságban -
bárcsak örökké élhetnék veled!

Vajda János Szeretlek


Vajda János

Szeretlek
, mert fölfoghatlan vagy;
Bűvös-bájos fátyol föd el.
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell.