Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Ne vess meg!
Egy szál rózsa
Tollam irányítják egyszerű gondolatok,
a nehéz, szörnyű hétköznapok.
Minden szót őszinte szívből mondok,
s talán néha helyetted is szólok.
Tudom jól, mi néked a problémád,
így most néked írok, ha úgy érzed, senki nem imád.
Talán nem is kellenek szép szavak,
hogy soraim hozzád szóljanak.
Nem akarom, hogy mindenki szeressen,
de a versem a mindennapok emberével lehessen.
S ha versem nem érintett meg,
kérlek, ezért ne vess meg.
Viharok hős asszonya,
magányos ember vigasza.
Egy szál virág önmagában kevés,
te kellesz hozzá, hogy ő legyen egész.
Nélküled a virág csak száraz kóró,
magányos, egyszerű, csóró.
S most ezt miért is mondom,
hogy mosoly nyíljon az ajkadon.
Nem kell ünnep ahhoz, hogy kapd,
csupán szívvel s csókkal fogadd.
S ha versért dicséretet kapok,
minden fájdalmat elfogadok.
Forrás: www.poet.hu - versek