Egri Erzsébet
Közelgő Valentin-napra a képzeletbeli Kedveshez
Bocsáss meg Kedves,
ha suta leszek,
de már rég elfeledtem,
a szerelem napja milyen.
Arcod bársonyát érinti kezem,
tengerszín szemedben
úszik a tekintetem,
érzem, a világ forog velem.
Fejem lehajtom, könnyezem,
oly kevés, mit adhatok Neked.
Elszállt felettem az idő,
a szépséget tönkretevő.
Tüzedet felgyújtani - félek - nem tudom,
de békés álomba ringathat karom.
Virág is lesz az asztalon,
amikor szíved dobbanását hallgatom.
Sétálhatunk még a réteken,
hol a napfény aranyat nevet.
Fejem megpihen a válladon,
az őszi erdei utakon.
Hópelyhek ragyognak arcunkon,
ha télen gyermekként huncutkodunk.
Aztán átfagyva összebújunk,
gyengéd csókokkal takarózunk.
Hát, itt van Kedves a szívem,
a tenyeredbe teszem,
ha túl kevés, mit adhatok,
nyugodtan el is dobhatod.