István Rostás
Vágyódom
Hajnali holdfény toporzékol ajtóm előtt
Ablakomon kopogtat a februári eső.
Kihűlt ágyam be vetetlenül kiált felém.
Remegő testem nem találja helyét.
Még mindig várok rád, csendben, türelmesen.
Vágyom arra a hajnali meghitt kéjcsendre.
Csak múlnának el azok a fájó remegések,
félelmek, általam okozott félelmed végre.
Hiányod kiált tudatomba mélyet szántva.
Szemem marja fájó könnyem hullása.
Ajkam remegve ejti ki édes neved.
Jöjj vissza. Suttogom halkan csendben.
Hozd vissza szívemben azt az új tavaszt,
Adj még remegőn fázó testemnek olyan nyarat.
Melegítsd fel újra jéghideg szívem.
Érezni akarom mindig igaz szerelmedet.