Magdolna Léhi
Sóhajtva néz szobánkba a nap,
hirtelen ébred a pillanat,
válladon pihen a fénysugár,
majd tovaszáll, mint a délután.
Még maradunk így, csak te meg én,
szállunk az élvezet tengerén,
szemedben megtalálom magam,
szerelmet suttognak a szavak.
A csend betakar palástjával,
táncot jár szívünk ritmusával,
némán vigyázva őrzi álmunk,
esti szellő ringatja ágyunk.