Papp Ádám
Amikor várlak
Amikor várlak lassan telik az idő,
és olyan védtelennek tűnök.
Rám ronthatna az egész Világ;
hagynám. Vissza se ütök,
hisz olyan jelentéktelenné váik
még a napsütötte délután is, mert
éppen máshol vagy, nem velem,
de nem sajátíthatom ki a lelkedet.
Amikor várlak csak bambulok,
csak elmerülve magamban vagyok.
Csendesítem az üvöltő hiány
hangjait, ami a szívemben dobog.
Bárcsak mindig együtt lehetnénk,
Bár tudom egy idő után unalmas volna.
Én szabadon hagylak szállni téged
és ez ne változzon meg miattam soha.
Ne változzon, mert bár hiányzol,
de mindig szeretlek annyira téged,
hogy ez a kis hiány, ami bennem van
soha, de soha ne sértse az Életed.
Lassan megérkezel, és ölelni foglak,
és ajkadon át csókolni a szíved.
Az ajtó nyílik, te belépsz. Mosolygok;
Most már jó, de a legjobb: Élni érted