Szuhanics Albert
Neked mondom el,
hogy néha félek én,
nem felel a csend,
hiába kérdeném.
Lelkem téged vár,
mert senki nem lehet,
a te helyeden,
míg itt leszek veled.
Összetartozunk,
mint levél és az ág,
együtt alkotjuk
az égig érő fát!
Élet fája az,
mit ember el nem ér,
csak aki szeret,
s ki szerelmet remél!
Megsúgom neked,
hogy néha sírok is,
olyan vagy nekem,
mint fáknak április.
Friss szellő ha fúj,
a hangod hallom én,
megdobban szívem,
s reményem újra él!
Egy az óhajom,
ne engedd el kezem,
s könnyem szárad fel,
ha itt leszel velem!
Debrecen, 2015. 03. 17.