Emlékezzél néha rám
Ha átölel a csend
És a magány körbezár,
Vagy kopott képeket űz szemed,
S talán senki se vár,
Akkor talán eszedbe jutnék.
- Emlékezzél néha rám!
Lehet, hogy barátok voltunk,
Vagy ismertük egymást.
Közösen nevettünk vagy sírtunk,
Majd kívántunk: Jó éjszakát!
S ha képet adtam volna egykor...
- Emlékezzél néha rám!
Éjszakákba nyúló beszélgetések,
Titkok, vágyak, képzeletek...
Amiket megosztottam veled.
Emlékeket őrző helyek,
Ahol sétáltunk délután.
- Emlékezzél néha rám!
Rátalálsz majd egy kopott levélre
És ismerős lesz az írás.
Valami ránehezedik szívedre,
S tudod, azóta az élet olyan más.
Ha könnyek szöknének szemeidbe:
- Emlékezzél néha rám.
De lehet, hogy nem is sírsz,
Mosoly terül el redős arcodon,
Mert a múlt kicsit felvidít.
Fény csillan meg ősz hajadon;
S gyermeked biztosan hasonlít rád.
- Kérlek, emlékezzél néha rám!
Ha újra összehozna a véletlen
Elmesélnéd az elmúlt éveket?
Őszintén elmondanám mik történtek velem,
S elmesélném a tovatűnt életet.
De addig, ha rád tör a magány:
- Kérlek, emlékezzél néha rám!
Koki Diána