De amíg azt hiszed,
hogy dobog valahol egy szív,
mely érted dobog,
bocsáss meg az embereknek.
Egy emberi szív,
mely önzetlenül érez irányodban,
elég, hogy megbocsáss mindazoknak,
kiknek önző és komisz szívét megismerted;
elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.
Nem kell sok ahhoz, hogy
e reménytelenség közepette megengeszteljenek.
Egy ember elég.
S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel.
Csak éppen ideges voltál,
vagy türelmetlen és mohó
s odább mentél.
Mert ember vagy,
s mert ilyen az emberi szív.
Márai Sándor: Füveskönyv
