Heltai Jenő SZÍVEM FALÁN

Heltai Jenő

SZÍVEM FALÁN

Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész
S a szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szelíden
Fogsz társalogni énvelem.

Ígérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.

Kun Magdolna Társ nélkül

Kun Magdolna

Társ nélkül

Mikor az ember magára marad,
könnyezve telik el minden pillanat,
mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,
ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva.

Mikor magányosság marcangolja szívünk,
úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk,
hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban,
falevélként szunnyad a rozsdás avarhantban.

Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk.
Elveszettként rójuk megszokott utunk,
mert mind, akik vezettek, s kik vigyáztak reánk,
fentről nézik már a csillaghullását.

Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást,
mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát
az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág,
mely magába foglal egy csöndes, halk imát.

Gombkötő Sándor Új hajnal

Gombkötő Sándor
Új hajnal

Új hajnal fényei melengetik lelkemet
Szerelmes szívemnek ellenállni nem lehet
Éjjel s nappal egyre nevedet lükteti
Életem fájdalmát végül megszünteti
Boldogság tölt el majd azon a szent napon
Mikor drága kezed kezemben foghatom
Tudom Te is érzed szívem hívó szavát
Hallgatjuk még együtt a szerelem dalát

Baranyi Ferenc Előled is hozzád

 Baranyi Ferenc
Előled is hozzád

Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
s most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
Te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz. -
Ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.

Robert Burns John Andreson, Szivem, John

 Robert Burns

John Andreson, Szivem, John


John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.

Szabó Lőrinc fordítása

Gyergyói Edit Tudod?

Gyergyói Edit
Tudod?

Tudod mi a szerelem?
mikor felhőkön lépdelsz,
mikor ébren is álmodsz,

mikor táncol az élet,
mikor pezseg a véred.

Tudod, mi a szeretet?
amikor átölelnek,
amikor bíznak benned,
amikor meghallgatnak,
amikor elfogadnak.

Tudod, ki az igazi?
aki megfogja kezed,
aki érti a csended,
aki szíveddel dobban,
aki lelkedet hallja.

Tudod, miért van veled?
mert nincs kérdése egy sem,
mert melléd rendeltetett,
mert életed dallama,
mert Te vagy ajándéka.

Robert Burns A kékszemű lány

 Robert Burns
A kékszemű lány

Tegnapi útam meggyötört
s gyötör még eleget csunyán:
két édes, drága szem megölt,
megölt egy kékszemű leány.
Nem lánggyűrűs aranyhaja,
harmatos rózsaajka se,
nem is hókeble az oka -
hanem gyönyörű, kék szeme!

Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme!

Szabó Lőrinc forditása

Baranyi Ferenc Nézni

Baranyi Ferenc
Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell nem beszélni,
se kérdezni,se válaszolni,
csak nézni kell,csak nézni,nézni.

Lesni,amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
S ha keskeny út szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni,
ékesszóló sugarak által,
S meleg bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni,amit te érzel,
kimondani,mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szivednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal,csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

Bács Ferenc Észrevétlenül

Bács Ferenc

Észrevétlenül

Észrevétlenül, mint az esti árnyak
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak
Észrevétlenül, mint a hó a hegyeken
Észrevétlenül, mint a fű a réten
Észrevétlenül, mint a csend az éjben
Észrevétlenül eljött a szerelem

Van úgy, hogy pár ellopott perccel
Azt hisszük, hogy boldogok vagyunk
Van úgy, hogy felébredünk reggel
És rögtön tovább álmodunk

Észrevétlenül jött felém az arcod
Észrevétlenül ér így hullám partot
Észrevétlenül így találtam rád
Észrevétlenül, ahogy hozzám értél
Észrevétlenül életembe léptél
Észrevétlenül rögtön más lett a világ.

Maróti István Szeresd a szívem

Őrizd a mosolyom, amit neked adtam,
Őszinte volt minden, ahogy megfogadtam.
Szemem csillogását csakis te láthattad,
Tudod, érted éltem boldogan, miattad.

Őrizd meg a szemem huncut kis varázsát,
Csukott szemmel járok, mások ne is lássák.
Mert érted ragyogott, mint egy igaz gyémánt,
Szemlesütve megyek utamon most, némán.

Emlékezz karomra, amint féltve ölel,
Mondtam:ha elmegyek, csakis te űzöl el.
Jusson majd eszedbe, ahogy hozzád értem,
Bátran öleltelek, közben pedig féltem.

És a tiszta lelkem, lelkedhez simulva,
Gyógyítgatták egymást mindig újra, s újra.
Szerelmesen fogta egyik a másikat,
Hiszen mindkettőnkét bántottak már sokat.

Ne tartsd vissza szívem, engedd el hát végre,
És ha majd hiányzok, nézz csak fel az égre.
Keresd a csillagot, mi legszebben ragyog,
Ha rám gondolsz, még mindig a szívedben vagyok...