Tolnai Viktória:
Te
Van egy test, mely soha el nem fárad,
Van egy szív, melyből szeretet árad,
Van egy lélek, amely mindig nyugtalan,
Van egy út, ami mégis úttalan,
Van egy kar, amely mindig átölel,
Van egy érzés, amely a porból is felemel,
Van egy szem, amely mindent lát,
Van egy démon, aki ismer minden hibát.
Vannak nappalok és vannak éjszakák,
Van ellenség és van jóbarát,
Van háború és van béke,
Mindennek van kezdete és vége.
Vannak csodák és vannak álmok,
Vannak mesék és hazugságok,
Vannak remények, vannak vágyak,
Vannak értékesnek tartott tárgyak,
Vannak hasznos, s haszontalan dolgok,
Van úgy, hogy azt hiszem, mindent elrontok.
Van úgy, hogy elhiszem, változnom nem szabad,
Van úgy, hogy azt érzem, nincs új a nap alatt.
Van úgy, hogy csalódom másban,
Van úgy, hogy nem marad társam,
Van úgy, hogy álmatlanul fekszem,
Van úgy, hogy semmihez sincs merszem,
Van úgy, hogy mindent kitombolnék magamból,
Kitörölnék mindent az agyamból,
De mindig rádöbbenek arra,
Nincs szükségem, csak egy dalra
és Rád...
Nem érdekel, mennyi a hibád,
Hidd el, és bűnösebb vagyok,
De melletted az egész lényem ragyog!
Új erőt adsz, feltöltesz élettel,
Ha baj van, látod, kérnem sem kell.
Akarom, hogy maradj,
Hisz te teszel emberré!!!
Mutatod az utat,
A sötétben kezem Téged kutat,
De tudom, velem vagy,
Kérlek, örökké maradj!!!