Juhász Magda:
Nyisd ki az ajtót!
Azt mondtam, nem szeretlek,
hogy szívem sosem volt tiéd,
s néztem bánatos szemednek
lassan beborult kék egét.
Szerettem volna felzokogni,
és kiáltani, hogy: - Nem igaz!
Összeroskadva porba hullni,
hisz’ szívünkre sehol sincs vigasz...
Szeretnék elmenni csendesen,
életedből kilépni végleg,
reszkető kezem a kilincsen,
de onnan még visszanézek:
- Nyisd ki az ajtót,
engedj el kérlek,
és ne akard sohasem,
hogy hozzád visszatérjek!
