Baranyai Máté
A szerelmet nem lehet befogni,
csak megélni boldogan!
A szerelmet nem lehet kérni,
ám kiérdemelni biztosan!
A szerelmet nem lehet bosszulni,
fájdítani pedig veszélyes!
A szerelmet képtelenség tervezni,
mert mint a lélek szeszélyes!
A szerelmet nem érdemes gátolni,
hiszen utat tör mindenütt!
A szerelmet nem lehet elszórni,
az magától szétterül!
A szerelmet nem kell magyarázni,
mert érthetetlen nem marad!
És építeni sem érdemes úgy,
mint sérthetetlen támfalad!
A szerelmet hiábavaló megírni,
mert élni, érezni kell ővele!
Támadni sem méltó tett, mert
sosem nyerhetsz ellene!
A szerelmet álmodni szép,
ám nélküle kelni fájdalmas!
A szerelmet hazudni csúf,
és őrült módon szánalmas!
A szerelmet tékozolni ócska tett,
mert nem esik csak úgy a lábhoz...
És kuncsorogva kötni is nevetség,
székhez, asztalhoz, ágyhoz!
A szerelmet elmesélni, s mint
képletet megoldani nem lehet!
Az érzést viszont illik átélni,
és tudni: Szeret?! Nem szeret?!
A szerelmet nem félteni, megalázni,
mindig komor, - fájva búsít.
Mint lélekfelhők között vad-fényes
villámlás ha dörög, pusztít!
A szerelmet nem lehet reptetni,
csak csodálni, amint szárnyal!
Ezért:
Keresd meg a szerelmet, és hagyd,
hogy vigyen magával..