vissza tudod idézni,
milyen amikor csókol,
és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel,
és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül.
Emlékszel a mosolyára, és arra,
hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret.
Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed,
egy kis rész meghalt belőled,
mintha kiszakították volna a szívedből.
Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd,
amikor pedig újra találkoztok,
legszívesebben a nyakába ugranál,
esetleg meg is teszed.
Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle,
nem tudsz vele betelni,
vele kelsz és fekszel,
állandóan a fejedben jár.
Nos, ez a szerelem