Harcos Katalin
Láng leszek, látod? Neked lobogok,
tüzem felhevít, fényem rád ragyog.
Imbolygó, bíborló, csodát váró,
szertelen, szerelmes táncot járó
láng leszek, önmagát elemésztő,
lobogó lázában érted égő...
Nézd, fényem világol a sötétben,
rád kacag komor éj sűrűjében:
láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó,
éledő tüzedhez odabújó.
Körülölellek melegemmel,
s betakarlak szerelemmel...
