I . László Prilke
Szemeidben ég a vágy,
szívedben ég a láng,
Lelked dalol az ég felé,
szárnyalsz velem a fénybe rég.
Kikelet a látomás,
nem láthatja senki más,
nem érheti ez ember meg,
csak te-én s a képzelet vagy látomás!
Üzött vadként hajt a lélek
hajt a szív és hajt a véred!
Gyere ölelj szépen kérlek,s nem múlnak a gyöngéd percek.
Hangom megóv mert sosem félek,. hiába kisérnek cudar lidércek!
Kételyek nélkül szeress s szeretlek,
ha nem szeretsz én igy is szeretlek!
Mert az élet a szerelem,
s átjár minket ez teljesen,
de ha csak engem az sem baj
Kiálltom neved mint szélvihar..