Mukus Ádám Patrik
Ülök néma szoba
Közepében egyedül,
Fülembe egy lágy Nesz
finoman szenderül.
Fülelem figyelmesen
Unos-untalan, hosszan,
Kedvesen cseng bennem
Megnyugtat, nem bosszant.
Próbálom megfejteni
A szép dallamot,
Erősen koncentrálva
Ritmusát hallgatom.
Zakatolása egyre keményebb,
Már-már mélyen énekel,
Ez szívem dala, mi
Szerelem előtt térdepel.
Lüktet, peng, zsong,
Kattog, susog és zizeg,
Melenget, belül engem
Az érzés nem hideg.
Kitisztul lelkemben, hangja
Nevet, zeng, örökké és mára,
Kibetűzve egy szót
szerelmem: KLÁRA.