Szeretném, ha tudnád, szeretlek téged.
Szeretném, ha tudnád, csak miattad élek.
Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni,
és elmondani, nem tudok nélküled élni
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett,
minden édes csókod a számon felejtett.
Már csak akkor tenne igazán szépet,
ha mindörökre nekem adna téged
Kell a Föld, hogy legyen élet,
kell a Nap, hogy legyenek fények.
Kell a határ, hogy ne legyen végtelen,
és kellesz te, hogy boldog legyen életem
Szeretlek, szeretlek, szeretni is foglak,
míg az élet át nem ad egy sírhalomnak.
S ha kiderül, hogy ott is van élet,
akkor sem fogok mást szeretni, csak téged
Van, aki könnyen kapja meg azt, akit szeret,
van, aki sír, és szenved.
Van, aki könnyek nélkül tud feledni,
és van, aki meghal, mert igazán tud szeretni. . .