Szuhanics Albert
Lassan elmúlik a tél,
földünk új tavaszt remél.
Alszik a rügy óvatag,
hóvirág kél hó alatt.
A barka még kicsit vár,
éjjel fagyos a határ.
Ám a februári nap,
tündér-ujja simogat.
Megvillan a bokrokon,
látogat, mint jó rokon.
Jegenyefán integet,
hozván fényes híreket.
Tavaszias szél dalol,
Valentin vár valahol.
Oly üde most a világ,
mint a nyíló hóvirág!
Fénnyé vált a szeretet.
ha Bálint nap közeleg.
Szép szívünkben fénylenek
az örökkön kék egek...
