Veled
Féltem, s szemedbe nézve láttam, hogy te is félsz,
Nem tudtam, mit akarsz, vagy mit remélsz.
Lassan finom kezedet vállamra helyezted,
És végigsimítottad arcomon remegő tenyered.
Közelebb hajoltál és suttogtad, ne féljek,
Majd rám néztél, s megcsókoltál gyengéden.
Izzott a testem, már tudtam mit szeretnél,
Arcodhoz kaptam, nem tudtam mit tehetnék.
Félve s óvatosan kezemhez nyúltál,
Vártam, s próbáltam leplezni mit tudsz már.
Nem szóltál semmit, csak mosolyogtál kedvesen,
Végül csak annyit mondtál: Had szeresselek kedvesem!
Mélyen, de őszintén szemembe néztél ezután,
S én csak mosolyogtam rád kicsit bután.
Majd testünk egybeolvadt egy perc alatt,
Gyönyörű volt, de mára csak emlék maradt.