Én nem szeretek mást, egyedül csak téged.
Nélküled mit ér az élet?
Én tartozok neked egy vallomással:
nem lehetek boldog senki mással.
Mert távol tőled fájdalmas az élet,
szívem azt suttogja látni szeretnélek.
Mert fáj a szíve annak, aki igazán szeret,
mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Ha tudnád hányszor gondolok rád,
hányszor töltöm ébren az éjszakát.
Hány könny szökik érted a szemembe,
mert én igazán szeretlek téged.
Csendes éjszakán, ha felébredsz,
gondolj arra, miért is szeretlek?!
Szeress csak szeress, nem fogsz csalódni,
s meglátod, , szerelmünk sírig fog tartani.
Szerenék már egyszer boldog lenni,
édes szerelmem, mindig veled lenni.
Ne írj csak két szót:
szeress, várlak,
és akkor szeretettel a szívembe zárlak.