Petrányi Erzsébet
Szerelem az, ha mindig hiányzol?
Ha folyton kereslek, és nem vagy sehol?
Ha feldobban a szívem, mikor meglátlak?
És ha kérdeznek folyton késem a válasszal?
Szerelem az, ha mindig ölelni, csókolni akarlak?
Ha bármerre járok titkon téged várlak?
Ha azt remélem, megjelensz valahol?
És meleg kezed megfog, átkarol?
Szerelem az, ha mindig vidám vagyok,
S ha velem vagy mindig annyit mosolygok?
Szerelem az, ha imádom, ahogyan átölelsz?
Ha imádom, mikor azt mondod, szeretsz?
Szerelem az, ha örökké veled akarok lenni?
S minden időmet melletted vágyom tölteni?
Ha melegem lesz akárhányszor megcsókolsz?
S nincsen rajtunk kívül más mikor hozzám szólsz?
Szeretem, ahogy kimondod a nevem.
Szeretem, ahogy becézel, édesem.
Szeretem, ahogy szagolod a hajam,
Majd azt mondod, jó illatod van.
Szeretem két szép barna szemed
Szeretlek. Senki mást, csak téged.
Szerelem?
Szerelem...