Cserna Ferenc
Valaha, valaholValaha, valahol rám nézett szemed,
Rögtön rabul ejtett szép tekinteted.
Valaha, valahol megfogtam kezed,
Éreztem, többé már vissza nem veszed.
Erős karjaiddal felemelsz engem,
Izmos vállaidon nyugtatom fejem.
Hozzád bújik testem, lelkem megpihen,
Égben járok, mikor karod átölel.
Hárfa húrja nem cseng hangodnál szebben,
Mosolyodban fürdök este és reggel.
Dús hajad oly selymes, nincsen arra szó
Lágyan simogatni oly andalító!
Bátor vagy és gyengéd, hős és védtelen
Lépted gyors és kemény, még is nesztelen.
Kedvesem, rég óta tiéd a szívem,
Első édes csókod el nem feledem!
Egymásra találtunk, így rendeltetett,
Mennyei akarat bevégeztetett.
Együtt megyünk tovább, közös az utunk,
Míg dobban a szívünk, együtt maradunk!