Müller Péter
Kellene az életemben
Kellene az életemben egy ember,
legalább egyetlen ember,
akinél nem kényszerülök önvédelemre.
Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni.
Akit beengedek magamba:
ez vagyok, minden jóval, rosszal,
nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz,
és egymásba ölelkezik,
akkor ott nem lehetnek magántitkok,
hozzáférhetetlen sebek,
és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek,
mert nem tudnak egymással összeforrni.
Összeforrni csak a tisztaság tud,
ezt még a sebészek is tudják,
mert még a testünk is így működik.
Senki sem tökéletes!
És elvárhatatlan, hogy az legyen,
mert az ember nem az.