Nicole Sage
Milyen imádni való voltál, ahogy néztél rám...
Annyira aranyos voltál, ahogy beszéltél hozzám,
És azt mondtad nekem: "Szeretlek".
Úgy éreztem, minket egymásnak teremtettek,
De most el akarod felejteni, amink volt.
Kettőnk a múltadban csak egy fekete folt.
El akarod nyomni azt, amit irántam éreztél.
Bár nem utálhatlak azért, mert meggyűlöltél,
Csak egy dolgot kérek: azt, amit tőlem kértél.
Add vissza a szívem! Add vissza nekem!
Tudod, hogy erre van most szükségem.
Olyan aranyos voltál, ahogy reggelente felkeltettél:
Hajnalban egy csókkal, miközben megnevettettél.
Csillogó tekintetedben a félelem
Az volt az én tanúm és a kételyem,
De tudtam, van benned érzelem,
Mégis szüntelen csak attól rettegtem
Csak káprázik a két szemem,