Nicole Sage
Te vagy nekem az égen a csillag,
És az üvegen a fény, ami megcsillan.
Ragyogsz és tündökölsz a fényben.
Értelmet adsz nekem az üres létben.
Te vagy nekem a hajnal, a napom.
Miattad telnek meg az üres lapok,
Ékes szavakat miattad meglelek,
Érted már az életemmel felelek.
Te vagy nekem a hajnal, a napom,
Te vagy nekem a fény, amit akarok.
Sötétségből könnyen fényt teremtesz,
Tudom, hogy az mindig is velem lesz.
Te vagy nekem a víz a szárazságban,
Az egyetlen éltetőm e nagyvilágban,
Az utolsó kenyér darab az éhezőnek.
Mindig úgy megkívánom az egész lényed.
Te vagy a napsugár a sötétségben,
A fényesen ragyogó hold az éjben.
Körül ölelsz az éjszakában csendesen,
De tudom, hogy maradsz, velem leszel.
Megporosodhatnak a polcon a fényképek,
Szívemben őrzöm akkor is a jelenléted.
Magamhoz húzom erősen. nem engedem,
Mert az örök társam látom a szemeidben.
Te vagy a tegnap, a ma és a holnap,
Az ok, amiért a szívem megdobban.
Miattad telnek meg az üres lapok.
Te vagy az, akit örökké és mindig akarok.
És most el akarod felejteni, amink volt.
Kettőnk a múltadban csak egy fekete folt.
El akarod nyomni azt, amit irántam éreztél.
Bár nem utállak azért, mert meggyűlöltél,
Csak egy dolgot kérek: azt, amit tőlem kértél.
Add vissza a szívem! Add vissza nekem!
Tudod, hogy erre van most szükségem.
Az élet megy tovább, tudom jól.
Nem halok meg a fájdalomtól,
Már ezt is megtanultam jól.
Kérlek, figyelj most oda rám,
Ezt a verset neked küldöm.
Tudom, nem tartozol már hozzám,
De most nem egy béna játékot űzök,
Hanem neked egy utolsó üzenetet küldök.
Csak azt kérem, add vissza a szívemet a testemnek,
Hogy újra nyitott ajtót mutathassak az életnek,
És miután téged annyira, de nagyon szerettelek,