Nicole Sage
Ó, az a beszédes tekintet és ragyogó mosoly,
Miatta lettem én egy nap szabadból egy fogoly.
Nézd azt a szép szempárt és markáns arcot!
Miattuk én bármikor megragadok egy kardot.
Talán bájitalt itattál meg velem, hogy így érzek,
De az se bánom, ha átkot szórt rám ellenségem,
Mert minden tettem és szavam előtt az kérdem,
„Hogy vajon jó lesz ez így?“ - ezt meg kell felelnem.
Egyetlen érintés, és máris megadom magam,
Mély levegőt veszek, csakhogy tovább bírjam.
Egy ígérettel ledöntötted a falam.
Örömtáncot járnak a pillangók nekifeszülve a hasamnak.
Kínládós az élet, ha nem vagy ott velem.
Meg sem kérdőjelezem, hogy te vagy a végzetem.
Hogy neked én az vagyok-e, megsem kérdezem.
Néha az utunk során felbukkan a felfordulás,
De megéri érted minden egyes szívdobbanás,
Mert a veled való szárnyalás egy álomszép utazás.
Beteljesült igazi nagy szerelem... itt van a kezemben,
Érzem, megragadom erősen, és el nem engedem.
Fejet hajtottam a sorsnak és vártam az ítéletet:
„Legyen e férfi és e nő egymásnak rendelve.“
Rád nézek, és árulkodik az arcod, a tekinteted.
A hold- és napfény ragyog kék szemeidben.
Nézd azt a gyönyörű szempárt és mosolyt!
Ne mondd, hogy érte nem lennél fogoly!
Nekem adod az örökkét, a mát és a tegnapot.
Vigyázol rám, nekem te vagy az oltalom.
Tiéd a hűségem! Te vagy a családom!
Te vagy a megtestesült vágyálmom.
Búcsút intettem minden rossznak,
Te vagy érte a jutalom.
Kitártad előttem szíved ajtaját,
Így lettem én a te párod.
Lelkünk egybe olvadt, és mi ezt észre sem vettük.
Nem tudni, hogy mikor történt, de mégis megéreztük.
Nem tudjuk az okát, de azt én nem is bánom,
Mert úgy kerek a történet, ha te vagy a párom.
Ó, az a beszédes tekintet és ragyogó mosoly...
Figyeld e szívet, mely oly hangosan dobog!
Nézd azt a szép szempárt és markáns arcot!
Miattad leszek én akár egy életre fogoly!
Csak nyúlj utánam és fogd meg a kezem.
Tarts szorosan és ne engedj el sohasem,
Mert ami köztünk van, az egy valódi csoda,
És ma már tudom, hogy ez örökké így volna.