Margaret Mitchell
Szeretlek még mindig,
eddig meg is haltam volna érted,
ma már nem tenném.
Csalódtam benned,
hittem a szavaidnak,
bíztam, mindez hiába.
Egyszer már
megbocsátottam a hazugságaid,
megbocsátottam másodszorra is,
sőt megbocsátottam volna harmadszorra is,
századszorra is.
De te mit tettél?
Faképnél hagytál,
kihasználtál és eldobtál,
mint egy rongyot.
Ennek ellenére nem haragszom,
csupán csalódottságot érzek,
és ezek után szeretlek és még
mindig megbocsátanék.
Mi ez, ha nem egy tényleg
őszinte szívből jövő szeretet,
mely örökké tart?