Pálosi Krisztina
Egy el nem mondott szó kínozza a lelkemet. Ha rád nézek eszembe jut hogy mennyit jelentesz nekem.
Csillogóan szép arcodon ott a boldogság jele, maradj mindig velem.
Egy el nem mondott szó akar kibújni a torkomból, s én erősen visszatartom.
Mert nem merem megtenni, nem tehetem meg, nem mondhatom ki mert különben bűnben égek.
Fiatal vagyok még és tapasztalatlan,
nem ismerem az életet csak követem felforró véremet.
Imádom a hajadat, az arcodat, az illatodat és a szép alakú ajkadat mely mindig édes csókokra hívogat
Rejtegethetem előled de nem tudom,
mert minden mozdulatom csúf áruló.
Te vagy nekem a Nap, a fény, a csillagok, nélküled szárnyalni én nem tudok.
Szeretem a gesztusaidat, a beszédedet, ahogy magyarázol az embereknek.
Szeretem az egész lényedet, a pozitív felfogásodat kapcsolatban az élettel.
Egy el nem mondott szó kínoz még mindig, visszatartom mert vissza kell tartani. De öregszem és öregszünk mi lesz majd így velünk?!
Az el nem mondott szó csak megsebez legbelül. Meg öregszünk és a vágyak, álmok eltűnnek, de az én szívemet csak a sír hallgattatja el.
Egy el nem mondott szó kínoz most is legbelül, meg öregszünk és elföldelnek Angyalmezőn.
S az én szívem még mindig mondja egy el nem mondott szót csak neked suttogja, az el nem mondott szó az hogy szeretlek és neked adom az életem ha kell.