Viktor Hugo
Mikor két szerető szív megöregedik,
mily, mély, átitatós boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frigy! ó lelkek tiszta lánca
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja
A két szív, hol fogant, ma már örökre egy.
Emlékével közös múltjuknak, nem lehet,
csak együtt élniük, tudják ezt mind ketten.
/ugye ilyen a mi életünk Juliette-em?/
Esti csönd öleli ott a nappal zaját,
s a barátságban a szerelem él tovább!