Szebenyi Judit
Rózsa illatú évszakban,
karnevál fényében,
ismertelek meg,
elbódítottad lelkem,
egy életen át szeretlek,
vörös izzó örök szerelem,
talaján forrón ölelj meg.
Tiszta vízként hat szíved,
mikor velem vagy, szebb,
a gyér nap sugara.
Rezzenésünk jelene,
a jövőnk szent akarata.
Kedvesem úgy húz egy érzés
ne hagyj el szivárvány féltés.
Tavasz sziromként, takarj be,
fázom oly nagyon csókokkal,
melegítsd minden részemet.
Újra akarom érezni az életet,
amivel megízleltetted velem.
A féltett emlékek kinyílottak.
Feléd fordulok nézz szemembe.
Csitt, most csendben legyél,
hallgasd mit remél a szél.
Szórd szét keblemre gondjaidat,
kapaszkodj kezembe ritmusra.
Tegnap is, és mindig érted vagyok,
ráncos homlokod gyógyítva simítom.
Fehér a hajad, te így vagy enyém.
Valentin elmúlhat,de hűségem soha,
ringass el karodban, s ne tudjam,
mit hoz a holnap, élünk a jelennek.
Virágok nyílnak, őszinte szépségben,
simulj, dalolj, és feledd a tengereket.
Örülj velem, végtelen szép érzésekben,
míg forog a világ, ékes kincsen maradsz..